Furcsa mosoly
Kovács Tamás, Pálvölgyi Géza
A város fényei a szemedben tükröződnek,
Hajnalban azt hitted a neved nem felejtem.
Pedig már nem tudom, soha nem tudtam,
Már nem tudom, soha nem tudtam.
Fél szavak, át nem gondolt üres gondolatok,
Az álmok hangtalan néma útjain jártunk,
Hideg ölelés, már másra vársz.
Az a furcsa mosoly az arcodon
Ami éjjel úgy megfogott
Érett gyümölcsök könnye, nehéz italok íze.
