Ezüst fák
Kovács Tamás, Tátrai Tibor
Ezüst fák fényei öntik ki a tél házát.
Suhogó ágak megtörik a csendet.
Magányos hajnalok elhagyott mezőkön,
Fázik a föld a reggeli ködben.
Legalább öt hete várlak már,
Mindig a végtelenben jársz.
Felkelsz álmodból, a sötét ég rád hajol,
Néhány szót mondasz
Halkan a szélnek,
Akármit válaszol ne figyelj rá,
Indulj azonnal hozzám.
Amikor tegnap levél jött tőled,
Nem is hittem a szememnek.
Azt írtad, ha elolvad a hó,
Azonnal elindulsz hozzám.
