Zaklatott fények
Balogh József, Erős Attila
Sötét van, álmodik a város.
Látom a néma fák sorát.
állnak szép rendben,
hatalmas, csöndes lomb-szemük
egy-egy nagy bérházba belát.
Zaklatott fények között járunk,
tudva a dolgát lép a láb.
Akarva és nem
védtelen őrzőangyalok
óvják a neon-éjszakát.
Alszik odabent tévéd,
képernyőjén nincsen rémkép
és ha meghajszolt nappal
ágyban álmodik fáradt békét.
