Lépjük át a múltat
Erős Attila, Pohl Mihály
Tudod, a gondok mindig a sírig kísérnek, de nem veszed észre,
Ha kell a földig rombolok mindent érted, vedd már észre!
Nézz le rám, itt vagyok, bármit is kérj,
Mert nincs ero, ami elszakít, soha ne félj!
Ha majd a világ vége jön veled szembe, de nincs menedéked,
Mikor már béke kéne, mert ész kell harc helyett, mondd ki segíthet!
Nézz le rám, itt vagyok, bármit is kérj, én adok,
Mert nincs ero, ami elszakít, soha ne félj!
Lépjük át a múltat, törjünk az ég felé!
Nem kell olyan szabadság, ahol mindenki fél.
