Hívnak a fények
Balogh József, Pohl Mihály
Hívnak a fények a hajnali csendben, vár a távoli messzeség,
Várnak még rám elfelejtett percek,
Hol az a hely, ahol értik, hol az a hely hol talán megértik,
Ha fázik a szó és fázik már a lélek?
Várnak még rám csodák, minden gondolat éget,
Kell még valami, bárhová érjek,
Mert kell még akkor is élnem, ha megszólalnak a kövek,
Kell valami, ami igazán éltet.
Álmomból ébreszt a hajnali fény, hív a távoli messzeség,
Várnak még rám rég nem látott csodák,
Suhan az élet lecsukott szemmel, úgy elszáll, mint egy pillanat,
De tovább hajt egy érthetetlen varázs.
Várnak még rám csodák, minden gondolat éget,
Kell még valami, bárhová érjek,
Mert kell még akkor is élnem, ha megszólalnak a kövek,
Valami kell, ami igazán éltet.
