Tébolyult világ (Szabadságmadár régi változata 1.)

Őrült napok,
száguld a sorsunk velünk,
micsoda tánc,
/ha/ nem bírjuk, mi jut nekünk?
Még! Most gyerünk a magasba fel!
Még! A csúcsokat nem értük el.
Ezernyi láb törtet eléd,
s ellöknek, hogy ne lásd az ég peremét,
s ellöknek, hogy ne láthasd azt ami szép.

Szörnyű iram,
vesztébe rohan a nép,
iszonyú harc,
mit akarsz emberiség?
Még! Irány a csúcsokra fel!
Még! S ha nem jutsz fel kit érdekel?
Nem állhatsz meg, jönnek eléd,
hangzavar ez,
bábeli szörnyű a kép!

Nem hiszem, hogy ez jó lenne,
nem hiszem, hogy az életnek értelme
csak ez lenne csupán.
Vágyj az emberi békére,
add a két kezed, állj félre,
tudni kell, így nem lehet tovább!