Ne légy ostoba!
Balogh József, Erős Attila
Füstös falak, betelt már a pohár.
A semmit nézik fentről a csillagok.
Úgy érzed, hogy kitárult a világ.
De hol késnek a tiszta hajnalok?
Egyszer majd ráébredsz,
nem kell már a fáradt csillogás!
Bolond szélként siet már az idő.
Néma járdák sorra tűnnek el.
Sodródva az árral egyre tovább,
Talán valaki így is elvisel!
Egyszer majd ráébredsz,
nem kell már a fáradt csillogás!
Vár még rád - egy könnyű éjszaka.
Vár még rád - álmaid asszonya.
Vár még rád - ne légy ostoba!
Vár még rád!
