Mama

A felhasított fakérgen
Már gyógyulnak a rajzok
S a gyermekkori sebektől
Már nagyon messze tartok
A láncra fagyott hintákban
A hó vigyáz a télre;

A tanácsod kéne

Mama!
Mama!

A telefonfülke rosszkedvű
Mert fáradt, süket és néma
Jó lenne most káromkodni
Vagy beszélgetni néha
Egy vizsla feszül a pórázán
És nevet a nagyvilágon

Mama, a tanácsod várom

Mama!
Mama!

A névtábla így nem igaz már
És megint rossz a csengő
Hazudok, tudom nem hiszed
Csak jó hír legyen az első
Nekem kéne vigyáznom rád
De nem nőttem fel mégsem;

Mama, most ne szidj meg érte!

Mama!
Mama!