Miért nem elég?

[Versszak 1]
Úgy kezdődik el
Mint egy édes, tejszagú bölcsődal
És másnap minden odafagy
Sírnék, de elringatnak szépen zengő jóslatok
S az álombolygó felragyog
És keresem még és elakadok
És keveslem már az áldozatot
Az életem vár és belehalok
De ezért vagyok
Többet mért ígérsz?
Az a jó, amikor belenyugszom mondd meg

[Refrén]
Mért nem elég földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad
Mért nem elég százezer éj egyedül?

[Versszak 2]
Az első lépés jólesik
Kezem fogják még
Oly szép a világ!
Nézd végig, egyedül!
Folyósokon futkosva s néha négykézláb; járj iskolát!
A lépcsősor, mely körbevisz
A mellszobor, mely másban hisz
A vitrinben a boldogok
Kép a falakon és fal van a képeken
Tanulj meg élni szépen egyedül!

[Refrén]
Mért nem elég földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad
Mért nem elég százezer éj egyedül?

[Versszak 3]
Az ajtórésből tömjén száll
Benn a boldog emberpár
Legyünk áldva, és neveljünk együtt sok szép árvát
Tanítsd járni s tarts ki míg látod, leköröz
Sok újabb boldog örökös
Egymáshoz oly közel
Ehhez is értünk
Testünk összeér
S feltéptünk már égboltot, tengereket
De aki tehetné és szeretem már és akarom már
Lelkem burkát át nem tépi
Árvaságát át nem éli
S maradunk egyedül mindörökre

[Refrén]
Mért nem elég földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad
Mért nem elég százezer éj végül egyedül?
Mért nem elég földön az ég, égen a csillag?
Mért nem elég a végtelen vég, ami befogad?
Mért nem elég, mért nem elég bármire virrad
Mért nem elég százezer éj végül egyedül?