Titkos szobák szerelme

Fényt hazudott az éj
S leégett gyertyaként
Viasz könnycsepp csurrant
S megfagyott
És megdermedt a szó, meghalt az ölelés
Világ elé lépve minden visszafagy
S újra messze vagy
Ne nézz; szemedből eltűnt már (oh)
A titkos szobák szerelme
Ne szólj, arcunk a régi már

Így sodródhatunk ma
Napjaink erkölccsel korlátolt útjain
Ahogy tőlünk várják, akik szeretnek
Tán kitörhetünk még
Újra és újra a sorból, az eskükből
A csalódásig bízva; minket védenek
Cinkos istenek
Ne nézz; szemedből eltűnt már (oh)
A titkos szobák szerelme
Ne szólj, arcunk a régi már
És nem tehetünk ellene
- Ne nézz, ne szólj!
Bármit mondunk, késő már