Epilóg
Móczán Péter, Zareczky Miklós
Epilóg
Jéggé dermedt arcok
Tűzben égett álmok
Eső verte vágyaid
Várnak rád mind
Sorsodból van írva ez a játék
Egy arc, mely egyre várja
Egy kéz, mely újra hívja
Kőben botló lábaim
És indulok felé
És átölel a zsongó mindenség.
