A lefátyolozott hölgy

A szürke pályaudvar elbocsátja szerelvényeit.
A sötét fátyolos hölgy mindörökre tovább utazik.
Talán fél, talán szökik, nem élhet nélküle tovább.
A zöld kabátos férfi, akit már megőrjít a vágy.

Egy férfi megismerte a sötét hölgy féltett titkait.
Ő az, ki felemelhette az arcáról a súlyos fátylait.
A hölgy szemébe nézett, s meglátta, mit mi nem láthatunk.
Egy férfi kinek úgy, mint nekem keze zsebében lapul.

A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.

Talán, ha szólnék hozzá, mindörökre egyek lehetnénk
Talán, ha bízna bennem, minden rosszat elfelejtenék.
Ő talán megállítja lelkemben az örök pusztulást.
De a hölgy nem szól hozzám és nekem is néma a szám.

A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.

A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.

A sivár síkság ismétli önmagát.
A sötét hölgy csak egyedül érinthetetlen utazik tovább.