Mert neked, ha más kell
Vártam,
Hogy majd felhívsz bátran
És elmondod,
Hogy már tudod, tévedtél,
Nem tudsz mással boldog lenni,
Hiába próbálsz, nem tudsz elfeledni.
Elvagy,
Ott is, ahol most vagy,
De már rég megbántad
És visszajönnél,
Mint egy madár,
Csak Te szárnyak nélkül képes lennél,
Hozzám repülnél.
Mert neked más nem kell-
Elmondtad egy jó párszor, emlékszel...
'Mert néked rendelt az élet!'-
Mondtad és én elhittem,
Hogy 'Neked rendelt az élet!'-
Mondtad és én elhittem.
Most, hogy elmúlt egy pár hónap,
Tudom nem volt ez sem más,
Csak tévedés,
Mert az, ki úgy szeret,
Nem tud távol lenni ilyen hosszú ideig.
Maradj most mát ott, ahol vagy,
Legyél boldog azzal,
Kivel éppen élsz
És, ha nincs még olyan,
Kivel élni tudnál,
Ne feledd, van még remény.
Mert neked, ha más kell,
Nem szerettél úgy -bár mondtad- engem
És így nézve a dolgot:
Hát miért fájnál még nekem?
És így nézve a dolgot:
Hát miért fájnál még nekem?
Mert neked, ha más kell,
Nem szerettél úgy -bár mondtad- engem
És így nézve a dolgot:
Hát miért fájnál még nekem?
És így nézve a dolgot:
Hát miért fájnál még?
Hát miért fájnál még?
Hát miért fájnál még?
Hát miért fájnál még nekem?
