Pedig olyan szép volt [Váradi]
Most már tudom jól, akármit mondhatnál, úgysem hinném el már neked,
hát meg sem próbáljad elmondani mindazt, miért mentél el oly könnyen, hirtelen.
Meg sem magyaráztad hol rontottam el.
Pedig olyan szép volt, én úgy hittem örökké tart,
hittem azt is köztünk sosem lehet baj.
Nem állhat közénk -e világon senki,
hogyan tudtam ebben ennyire hinni?
Szeretném emlékedet feledni, a múltadat magamból végleg kitépni, úgy
mintha soha nem léteztél volna, mintha fájdalmam oka nem is rólad szólna,
mely szinte megfojt annyira szorít, nem ereszt rabjának tekint,
könyőrt nem ismerve, lassan őrli fel ronggyá lett lelkemet, mely
még mindig érted kiált, kiált. Minden éjszakám nappallá változott
rég felcserélődtek nálam a napszakok. Ébren álmodom, hogy
álom a valóság már rég nem tudom miért hagytál el engem s ez
miért fáj oly nagyon?
Pedig olyan szép volt én úgy hittem örökké tart,
hittem azt is köztünk sosem lehet baj.
Nem állhat közénk -e világon senki
hogyan tudtam ebben ennyire hinni?
Szeretném emlékedet feledni, a múltadat magamból végleg kitépni, úgy
mintha soha nem léteztél volna, mintha fájdalmam oka nem is rólad szólna,
mely szinte megfojt, annyira szorít, nem ereszt többé, rabjának tekint,
könyört nem ismerve, lassan őrli fel ronggyá lett lelkemet, mely
még mindig érted kiált, kiált. Minden éjszakám nappallá változott,
rég felcserélődtek nálam a napszakok. Ébren álmodom, hogy
álom a valóság már rég nem tudom miért hagytál el engem s ez
miért fáj oly nagyon?
