Valahol félúton

A fény felé megyünk, mint álmodó lepkék,
de valahol félúton les a sötétség.
Van aki elmarad, mert fáj az a gondolat,
hogy lépteink nyomát egy zápor verheti szét.

Játszunk, mint a víz a tűzzel,
- játszunk, pedig néha fáj.
Játszunk, mint a fény a füsttel
- az éjszaka koszos pódiumán.
Játszunk, mint a víz a tűzzel,
- játszunk, de mondd: hol a határ?
Játszunk, mint a fény a sötéttel,
- mint jó és rossz a mi életünkkel.

Csak álmodunk megint, hogy minket vár az a fény.
- Valahol félúton még él a remény!
Valahol félúton mindig új hitet találsz,
hogy mégis ösvényt nyitsz a lépteid nyomán!

Játszunk, mint a víz a tűzzel,
- játszunk, pedig néha fáj.
Játszunk, mint a fény a füsttel
- az éjszaka koszos pódiumán.
Játszunk, mint a víz a tűzzel,
- játszunk, de mondd: hol a határ?
Játszunk, mint a fény a sötéttel,
- mint jó és rossz a mi életünkkel.