Lesz időd

Mindegyikünk félve lép, hogyha csapdák szélén jár,
Ezért hullik szerteszét, mit vár.
Mindegyikünk elveszít sok szívben zengő szót,
Semmi nem maradhat úgy, mint rég volt.

Mindegyikünk sírhat, akár nevethet ezután,
Letagadva mindent, ami ott bent fáj.
Mindegyikünk tagadhat, letagadhat, amit kell,
De nem azt, ami mindig benned él: Szerelem.

Lehetsz hideg, lehetsz beteg,
Lehetsz lázas úgy száz fok felett,
Csak el ne feledd:
Az életünket magunknak rontjuk el.

És ha lehet, maradj neked,
Maradj annak, aki jó volt veled,
S ha túl nagy a szám,
még van időd, hogy megszámoljad már.

Lesz időd!

Minden nap egy utca vár, ott tág szemmel nézz szét,
Jöhet a jövőd, kit vártál rég.
Minden nap egy új világ, mit jól megoszthatnánk,
Elférhetünk mindkét oldalán.

Mindegyikünk sírhat, akár nevethet ezután,
Letagadva mindent, ami ott bent fáj.
Mindegyikünk tagadhat, letagadhat, amit kell,
De nem azt, ami mindig benned él: Szerelem.

Lehetsz hideg, lehetsz beteg,
Lehetsz lázas úgy száz fok felett,
Csak el ne feledd:
Az életünket magunknak rontjuk el.

És ha lehet, maradj neked,
Maradj annak, aki jó volt veled,
S ha túl nagy a szám,
még van időd, hogy megszámoljad már.

Lesz időd!