Küldetés
Sosem mondtam még ilyen őszintén,
Hogy küldetésben jár itt az Ősz, mint én...
Ó annyi éven át, Erre a dalra vártam rég.
Tudom, sokszor te sem a Földön jársz,
Ne is tagadd, látom, hogy az égbe vágysz,
Ahonnan küldtek Ők, Hogy te is az embereknek élj...
Sose könnyű az, hogy ha gondok törnek rád,
De ha nem segíthet más, szerencse, hogy vár egy jó barát,
Neki szó se' kell, ő a csendből mindent ért.
Ha velem egy cipőben jársz, úgy is mindent régen érthetsz már...
Így együtt könnyebb már!
Így együtt a könny sem fáj!
Gyere így, és addig játszunk még,
Míg az életünk elég! Játszunk még!
Én mindig úgy éreztem, hogy adnom kell,
S amit átadok, hittem sose múlik el,
S megőrzik évekig, De a hang túl gyorsan száll.
Te is csak küldött vagy, és a szívnek élsz,
Hited itt a dal, és többet nem remélsz,
Csak azt, hogy érdemes, És, hogy figyelnek majd rád.
Sose könnyű az, hogy ha gondok törnek rád,
És ha nem segíthet más, szerencse, hogy vár egy jó barát,
Neki szó se' kell, ő a csendből mindent ért.
De te velem egy cipőben jársz, úgy is mindent, mindent látsz!
Így együtt könnyebb már!
Így együtt a könny sem fáj!
Gyere így, és addig játszunk még,
Míg az életünk elég! Játszunk még!
