Van mese
Szabó Nagy László
Ez az én mesém,
Majd mindent elmesél,
Legalábbis elhiszem,
Hogy a képzeletet kicsit elviszem,
Majd messzire.
Látom benned él,
A vágy az álmokért,
Akarom, hogy megtaláld,
Hogy hogyan is éld meg a nagy csodát,
Ami átölel.
Nézd, amíg a szíved, ír mesét
Te lehetsz a kincs, a jó, a szép
S mennyi minden más, csak annyi kell, hogy lásd
Amíg még, álmokat szór feléd az ég
A legnagyobb bánat is semmiség.
Mert jó helyen vagy lásd
Térdig csodában jársz.
