A kés hegye
Halász Ferenc, Hartmann Ádám, Kovács Zoltán (Depresszió), Nagy Dávid (Depresszió)
Saját börtönébe zárva
Folyton a nagy csodákra várva
Így él a többség
És nincs különbség
Köztük és köztem, ha hallgatok
Arról, amit ki nem állhatok
És nem cselekszem,
Csak a földre fekszem
A közöny néha önvédelem
A lelket óvja az értelem
Én megértem,
De a végítélet receptje
A tétlen jóság csendje
Fáj, mint a kés hegye a szívben,
Amikor teszel rá nagy ívben
Nem irthatod ki. Nem hagyja
Ez a lelkiismeret hangja
Ferdül a tény, jön a hárítás
Kifogásba öntve önámítás
A kör így bezárul
A fényünk elárvul
A tükörből visszaint a kép
Jól tudja, nem leszek mintakép,
De jóra törekszem
Nem csak öregszem
Ott bent
Ez a lelkiismeret hangja
