Ébren tart
Halász Ferenc, Hartmann Ádám, Kovács Zoltán (Depresszió), Nagy Dávid (Depresszió)
Bőséges jutalmam, de néha a büntetésem
A sors által rám ruházott méltó küldetésem
Lehet, hogy túloztam, mégis jobb így élni,
Mint a szürke ürességtől síri csendben félni
Naivitásnak vélik azt, hogy vannak elveim
Tartalmas és teljes létről szólnak a terveim
Valaki folyton ébren tartja a hitemet útközben
Valami mindig átlendített, ha falba ütköztem
Senki sem ígérte, hogy boldog leszek mindig,
De dolgozhatok rajta bölcsőtől a sírig
Nem azért születtem meg, hogy csak a túlélésre játszak
Nem azért hozok áldozatot, hogy valaki másnak látszak
Nehézségek és akadályok voltak és lesznek,
De rossz lóra tesznek, akik engem máris temetnek
