Véget ért a gyermekkor

Egy hajnalon csöndben fölkel,
némán öltözik, pár holmit összeszed,
keserű könnyek marják torkát,
leír néhány búcsúszót...
A ház mélyen álmodik még,
a zár halkan fordul,
és már kinn a néptelen utcán áll...

Véget ért a gyermekkor
most, hogy elmegy otthonról;
más lesz minden holnaptól, tudja jól...

Fényes, szép álmokról,
földre hull a csillagpor,
most, hogy végleg elköszön az otthontól...

Megkapott mindig mindent,
mindent amit kért, s mi pénzért kapható.
Lehet, hogy túl sok volt a jóból;
valami eltűnt egy napon...
A szó egyre hidegebb lett,
a csend egyre fájóbb,
és most mindent háta mögött hagy már...

Véget ért a gyermekkor
most, hogy elmegy otthonról;
más lesz minden holnaptól, tudja jól...

Fényes, szép álmokról,
földre hull a csillagpor,
most, hogy végleg elköszön az otthontól...