Ugyanaz a fény
Horváth Attila, László Attila
Ugyanaz a fény, ugyanúgy eltakar
Ahogy egy másik színpadon
A maga idején
Ölelnek színek, hangok és képek
Játszom, és titok, hogy félek
Látszom, és nem vagyok látható
Ugyanaz a fény, ugyanúgy elvakít
Keresnék régi arcokat a sorok közepén
Csak szemeket látok
Mögöttük árnyak
Távol és sötétben állnak
Várnak, legyen e pár nap jó
Aztán vége van és újból
Jön a néma út át az alvó városon
Bárcsak valaki mondaná,
Van-e értelme, hogy újra kezdjem, nem tudom
Ugyanaz a fény, ugyanúgy eltakar
Sohasem látni, mennyi a dal
És mennyi vagyok én
Ölelnek színek, hangok és képek
Játszom, és titok, hogy félek
Látszom, és nem vagyok látható
Színek, hangok és képek
Játszom, és titok, hogy félek
Látszom, és nem vagyok látható
