Megfagyott föld
S. Nagy István, Szakály László
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Nem pereg már róla könny.
Köd borult reám, és a néma bús közöny.
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Megfagyott két kezem, két száraz ág.
Nem beszélek én (nem beszélek én),
elhervadt a szóvirág.
Elszökött a nappal.
Kibontott hajjal terül rá az ég.
Há-á-á... meg nem írott dallam,
amit oly halkan, halkan hord a fáradt szél.
Ó-ó-ó...
Megfagyott föld, ó, az arcom.
Ó, a lélek elhagyott.
Elborít a füst, nem tudom, hogy hol vagyok.
Ó-ó-ó...
Há-á-á...
