Magányos lány
Én csak egy magányos lány vagyok,
akit valaki elhagyott,
s ez a valaki te voltál.
Lépsz keresztül mindenen,
át a meglopott szíveken,
de te sem vagy kivétel.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a keserűségtől.
Tudom, te is félsz, hogy elveszíted
az örömöt, hogy szeretnek.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a végtelen csendtől.
Tudom, te is félsz, hogy eljön a nap,
és fáj, hogy senkid sem marad.
Ma még a meccs és a tévé is jó,
néhány haver, pár üres kis szó,
s a napod úgy elrepül.
Ma még elég, hogy úgy ölelj,
hogy nincs benned érzelem,
de lehetnék védtelen.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a keserűségtől.
Tudom, te is félsz, hogy elveszíted
az örömöt, hogy szeretnek.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a végtelen csendtől.
Tudom, te is félsz, hogy eljön a nap,
és fáj, hogy senkid sem marad.
Mész, vakon hiszed, hogy célhoz érsz,
csak az üzlet a szent és a pénz,
csakis az kell, hogy boldog légy.
Én csak egy magányos lány vagyok,
de azt tőlem is megtudhatod,
hogy nem ez a boldogság.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a keserűségtől.
Tudom, te is félsz, hogy elveszíted
az örömöt, hogy szeretnek.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a végtelen csendtől.
Tudom, te is félsz, hogy eljön a nap,
és fáj, hogy senkid sem marad.
Tudom, te is félsz az egyedülléttől,
a magánytól, a végtelen csendtől.
Tudom, te is félsz, hogy eljön ...