Hazatérés

Nyári délután forr az aszfalt, remeg a lég
Az égre bámulok, talán látszik már az a vég
És a fémmadár végül feltűnik,
Aztán látom, most már száll felém
Téged hoz haza, így leszel most újra enyém

Hosszú éveket éltem egymagamban és fájt, úgy fájt
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át
Nem is értheted, mikor azt mondom neked
Ez az élet elfutott velem
Mégis tiéd minden éjszakám

Kicsi germekünk szúrós szemeddel néz vissza rám
Mindig kérdezi: Anya, mondd, mért nincs apám
És én nem tudom, mit is mondhatok
Erre választ én nem adhatok
Veled néhány hét adta egész életemet

Hosszú éveket éltem egymagamban és fájt, úgy fájt
Kicsi gondrögök magas hegyekké nőttek át
Nem is értheted, mikor azt mondom neked
Ez az élet elfutott velem
Mégis tiéd minden éjszakám