Fuss az álmaidért

Hajt, robog, úgy száguld gyors, rohanó sorsunk.
Nincs pihenő, nincs megállj.
Így születünk, élünk, így szeretünk,
féltünk mind valaki más nyomán.

Igazán nincs is végállomás, valahol mindig újraindulunk.
Minden új testet ölt, újabb szédítő rohanás vár ránk.

Nézz rám! Ketten, ha egymásért élnénk,
többé nem futnánk versenyt, hisz minden miénk.
Ez az őrült világ, ugye jobb lesz és szelidebb hozzánk?

Nézz rám! Álmom már nem hajszol többé.
Miért is vágyódna másra, ki hozzád elér?
Nézd a Föld is megáll, míg a régvágyott örömünk átjár.


Hány szomorú hajnal, hány keserű sóhaj?
Fuss! Lemaradsz, nincs megállj.
Így születünk, élünk, így menekül szívünk,
míg valaki rátalál.

Feketén ásít minden állomás, alig egy perc és újraindulunk.
Amíg van még erőnk, újabb szédítő rohanás vár ránk.

Nézz rám! Ketten, ha egymásért élnénk,
többé nem futnánk versenyt, hisz minden miénk.
Ez az őrült világ, ugye jobb lesz és szelidebb hozzánk?


Ez az őrült világ, ugye jobb lesz és szelidebb hozzánk?
Nézz rám! Álmom már nem hajszol többé.
Miért is vágyódna másra, ki hozzád elér?
Nézd a föld is megáll, míg a régvágyott örömünk átjár.