Elátkozott sorok
Armada
Mindig túl későn kapok észbe,
Sötét színekkel hiába festek fekete vászonra.
Minden hiába, ha célom úgyis elérem.
Mindenki eléri!
Mond el kérlek, mond el, hogyan írjak édes strófákat, ha
Nincs ami vezérel?!
Borzongok ha halálomra gondolok,
Borzongok ha életemre.
Fejemre nőtt ez a tyúkszaros vegetatív földi lét.
A napokban sikerült figyelemmel kísérnem,
Miképpen munkálkodnak a fajfenntartó ösztönök.
Üres kéjvadászat szemtanúja lehettem.
Fájdalmas volt a felismerés,
Csak nekem fájt.
