Nem ugyanarra gondoltunk
Zoom
Az önirónia határát súrolom.
Cipelem a sorsom, de mindig elbírom.
És ha egyszer majd nem leszek hiteles,
Szólok, hogy majd a pofámba nevess!
De nem ugyanarra gondoltunk,
Amikor a pirosnál jobbra fordultunk.
Mert Én egyedül vagyok, nem osztozom a hírnéven,
De szívesen díszelgek a tv-ben.
Ahol az összes rossz majd helyre áll,
az igazság is megtalál,
Én ott leszek majd a fényképen.
Az optimizmusom az az Én bajom,
De ha sokat fizettek lehet, hogy eladom.
És ha egyszer majd túljátszom a szerepem,
A gyanút majd másra terelem.
De nem ugyanarra gondoltunk,
Amikor a pirosnál jobbra fordultunk.
