Értem ne sírjatok

Szomorú napokon gondolj néha még rám,
Azon túl is, ha nem hiányzom már.
Aki sír, szomorú, könnye hullhat énrám,
Milyen ott, ahol ébren alszom én.

Értem ne sírjatok már,
Énrám ne várjatok már.
Értem ne sírjatok már,
A szívem úgy fáj.

Értem ne sírjatok már,
Énrám ne várjatok már.
S, ha álmod mégis erre jár,
Majd elszáll.

Szomorú napokon gondolj néha még rám,
Ki a gyermeked kézenfogva vársz.
Velem ébredsz, de hajnalban újra nem látsz,
Nem adod fel, és mindig visszavársz.

Értem ne sírjatok már,
Énrám ne várjatok már.
Értem ne sírjatok már,
A szívem úgy fáj.

Értem ne sírjatok már,
Énrám ne várjatok már.
S, ha álmod mégis erre jár,
Majd elszáll.

Egyszer majd megnyugszol tudom,
És felszárad a könny az arcodon.
És majd élsz oly szépen,
Nélkülem, ott lent a fényben.

Értem ne sírjatok már,
Énrám ne várjatok már.
Én itt őrizlek, ne félj,
És a karácsony éj.