Te meg én
Belemerengünk az esti fénybe,
a nappal olajra lép.
Sokat vártunk hív az éjszaka!
Mosolyogva száll egy hulló csillag,
de mindegy, már teljesült.
Soha nem várt bájos pillanat.
Most csak te meg én,
a fényben, őszintén, perc utolér.
Ez valami más, egy álom,
egy lábnyom, az ismeretlenen át.
Most csak te meg én,
csillagfény, mi ránk néz és égi csodák,
gyönyörű kéz a kézben, bújj hozzám!
Borospoharadon rúzsnyom foltok,
a csókod, szökne már.
Közelebb lépsz, fénylő szembogár.
Ahogy felém tart az mámorító,
elvakít, ha célba ér.
Veled könnyű, repíts még tovább!
Most csak te meg én,
a fényben, őszintén, perc utolér.
Ez valami más, egy álom,
egy lábnyom, az ismeretlenen át.
Most csak te meg én,
csillagfény, mi ránk néz és égi csodák,
gyönyörű kéz a kézben, bújj hozzám!
