Két arc

Nő, ki altatót mesél
Tört, sápadt lámpafénynél
Gyűrt kis ruhák közt jár-kel
S a gond is vele kel fel

Nő, kit húz az éj felé
A hang, mely tőle válhat fénnyé
S ha végre színpadon áll már
Egy daltól egekig száll

Két arc
Bennük létezem, csak láss!
Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más
Egészen más két arc
Bennük létezem, csak láss!
Tudod máshol, másképp Ismerős két arc

Nő, ki néha másban él
Pár máshogy boldog percért
S a dal, míg átfut az éjen
Ő várja, hogy hazaérjen

Két arc
Bennük létezem, csak láss!
Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más
Egészen más két arc
Bennük létezem, csak láss!
Ez egy máshol, másképp
Ismerős arc

Volt egy pillanat, melyben másnak szólt
Most egyre távolabb ér a színpadtól
Két út van, s így már mindent megtalált
S ez a gondolat fonja át mosolyát.

Két arc
Bennük létezem, csak láss!
Egy sem álarc
Nézz!
Az is én vagyok, csak más
Egészen más két arc
Bennük létezem, csak láss!
Tudod máshol, másképp
Ismerős két arc
Máshol, másképp két arc

Én ez vagyok, csak láss...