Ezredeken át
Fakó lóra ül majd holnapután
Ahogy megíratott a vízben
Ahogy megíratott a homokban
"Hová viszel, fakó ló?"
"Fakó lóként jöttem
Jer velem az erdokbe
Fakó lóként jöttem
Dalos dombokon túlra
Csodamezokön túlra
Dalos dombokon túlra
Nyargaljunk a legendába
Érezzük az álmodó hatalmát
Nyargaljunk a legendába
Királyno lész
A természet alkímiája által
Királyno lész"
"Miért jöttél, virágért avagy gyümölcsért,
Vagy kelyhem remego véréért, amely az alkony illatát rejté?
Vigyázzz! A ringó habok édesnek tunhetnek,
Ám a mélység méhe a sötét mérhetetlen tömegét hordja!
Nem tudod, fakó ló?
"Mivégre félném mivégre félném a sötétet?
Nem hajol a nap is estébe
Hogy még szebben ébredjek?
Éjjel a napfény szunnyadó csillagokban
És nyugtalan holdban él
Lám!
Fakó lóként jöttem
Jer velem az erdokbe
Fakó lóként jöttem
Dalos dombokon túlra
Csodamezokön túlra
Dalos dombokon túlra
Nyargaljunk a legendába
Érezzük az álmodó hatalmát
Nyargaljunk a legendába
Királyno lész
A természet alkímiája által
Királyno lész"
Jer hát ünnepelni
Testet és lelket
A mitológia
Mélyen zúgó árján át!"
"Ezredek!"
Fakó lóra ült
Egy reggel, midon a tavasz eljött
Meséli a víz
Meséli a homok
