Csak állok

Csak állok, köröttem néma csend.
A szívemben még reszket a félelem,
De már látom, hogy nincs más út nekem,
A halálod által kaptam az életem.

Nem éretem, hogy miért szeretsz te így?
Hogy bírtad a kínt, amit hűtlenségemért szenvedtél el?
Nem értem, hogy miért történt ez így,
De hangod egyre hív és mindent megteszek,
Úgy szeretlek!

Csak nézlek és a kezedre gondolok.
Az áldásra, melyet mindenki megkapott.
És mégis súlyos vasszegek
Átütötték mind a két kezed.

Nem értem...

Még állok és a szívem megpihen,
A békesség, mit kaptam végtelen.
Átadom Néked az életem,
A hajnal pírja áttör az éjjelen.

Nem értem...