A modern emberhez

Rohan a világ, és te ész nélkül helyed keresed.
Néha már azt sem tudod, hol hagytad a fejed.
Jó munkahely,és rendezett családi környezet,
S a divat diktálja minden léptedet.

Mondd gondolkoztál-e már azon, hogy miért is élsz,
Ha nem tudod, hogy ki vagy megértem, hogy félsz..
Fejedben felmerülnek új és új utak,
De vajon lesz-e olyan, amelyik megmarad?

Sivár életed útjain kevés az öröm túl sok a kín,
Kitől vársz megoldást, ki mondja meg,
Most merre tovább?
Mikor veszed észre már: az élet rövid, S nem tart már soká?
Mi lesz veled azután?
És mi lesz azután?

Mindenki rohan, és összegeket mondogat,
Amivel át lehetne lépni a gondokat.
Te is csak számolsz, hogy mennyit, hova és miért?
Már azt sem bánod, ha néha a bűn kísért!

Most minden megvan, jöhetne végre a boldog élet,
De lelked nincs már, réges-régen semmivé lett!
Betelt a pohár, érzed te is, hogy vége van,
Csak szenvedsz végig, nem élhetsz boldogan!

Sivár életed útjain ...

Állj meg!
Már az őrületig hajszoltad magad.
Már az emberségedből sem maradt.
Most mindent visszaadnál,
Csak a lelked legyen már szabad!

Állj meg...!
Várj még!
Mielőtt tovább kergetnéd halálodat,
Talán tudok neked mondani biztosat.

Hiába hitted, hogy a pénz: hatalom,
Nem old meg semmit a nagyobbnál nagyobb vagyon.
Csak egyvalaki gyógyíthatja meg a lelkedet,
Úgy hívják: JÉZUS! Ő Téged is szeret!

Hiába hitted ...