Vizihulla
Nyeltem a vizet, a Balatoni strandon,
mert túl mély volt a víz az Északi parton.
Az ég tiszta volt, kék és csillogó,
Kár, hogy nem járt arra épp néhány hajó.
Mert hirtelen azt vettem észre,
Hogy az oxigén többé nem az életem része.
Vízihulla lettem a felszínen lebegő,
Halálom ideje úgy négy órára tehető.
Fekszem a vizen, és süt rám a nap,
Jó neked a parton, szárazon vagy.
De nekem már a Balaton megszokott dolog,
És helyettem a vízben más valaki forog.
Mert fekszem a vizen, és süt rám a nap,
Jó neked a parton, szárazon vagy.
De nekem már a Balaton megszokott dolog,
És helyettem a vízben más valaki forog.
Elmúlt a nyár, és én még mindig itt vagyok
Éjjel-nappal az iszapfürdőnek hódolok
És rájöttem, hogy a befagyott víz vidám dolog
Mert fölöttem a jégen sok fazon padlót fogott.
Kérdezheted, hogy mi lett a vége.
Elmondom azt is, hogy ne számíts valami szépre.
Mert én már mindig-mindig ott leszek,
És a vízzel együtt nyelnek le szépen az emberek.
Fekszem a vizen, és süt rám a nap,
Jó neked a parton, szárazon vagy.
De nekem már a Balaton megszokott dolog,
És helyettem a vízben más valaki forog.
Mert fekszem a vizen, és süt rám a nap,
Jó neked a parton, szárazon vagy.
De nekem már a Balaton megszokott dolog,
És helyettem a vízben más valaki forog.
Fekszem a vizen, és süt rám a nap,
Jó neked a parton, szárazon vagy.
De nekem már a Balaton megszokott dolog,
És helyettem a vízben más valaki forog.
Mert fekszem a vizen, és süt rám a nap,
Jó neked a parton, szárazon vagy.
De nekem már a Balaton megszokott dolog,
És helyettem a vízben más valaki forog.
