Színek

A pirosat kívánom, az erősen pirosat,
a vértől mocskosat, a nagyon tilosat,
mi tereket feszít és ereket éget,
túlél engem és túlél téged.

A zöldben végre a parkban járva,
a fa mögött egy férfi a kabátját széttárja,
mond valami obszcén szavakat,
úgyhogy nem néma, de akkor minek mutogat!?

A barnáról egy darab föld jut eszembe,
ahol együtt feküdtünk azon az este,
az az ígéret földje lesz mindörökre
ahol nem történt semmi, bár megígérte...

Az irigység mondatja velem hogy sárga,
de menedék jogot kérek ma nála,
meghúzom magam, aztán odébb állok,
ha ingere van rá - reagálok.

Fehéret szeretem, a fehéret nagyon,
mikor elment magával vitte az anyagom.
Már nem emlékszem búcsúsoraira,
hát béke vele és a poraimra

Zárszóként említeném meg a kéket,
a lendületünkre tegyünk most féket,
meghal a dob, a gitár, az ének,
színt vallottunk, bár nem kértétek.