Magamba zárva
Majoros Gábor, Majoros István
Annyira magam alatt vagyok,
hogy ki se látszom,
most a külvilágot is
nehezen tolerálom.
Teljesen magamba zárkózom
ezért bezárnak,
zubbonyba kényszerítenek,
talán hogy ne fázzak.
Itt benn az élet diktál,
én meg írom,
Bár már a tempó is őrült,
de talán bírom.
Néha a véremet szívják,
bár nem szeretem,
olykor a levesembe köpnek,
de azt is lenyelem.
REFR.
Mikor a kezükbe kapnak,
olyan megkapó,
mikor az agyamra hatnak,
olyan megható.
Olyan visszafogott vagyok,
mikor lefognak,
olyan sokkal jobb,
mikor sokkolnak.
Meztelen nők a sivár,
meztelen falakon,
őrülten lovagolnak,
persze nem a szavakon.
Látszik, az élet napos oldalán
barnulnak le,
de ahogy elnézem,
itt nemcsak ők vadulnak be.
