Ehelyett

Felhők, fényes felhők alatt, Várom a holdat, s végre lement a nap
Nem szeretem ezt a helyet, A büdös, szemetes, mocskos teret
Talán onnan, Te látod, honnan Száll le ránk a sötét korom, pedig nem akarom.
Nem akarom!

Termek, füstös termek előtt, Szívok egyet, aztán magam mögött
Hagyok mindent, ami képzelet, De szebbé tenné az életet
Előttem képek, kísértet népek, Közelemben minden borzalom, pedig nem akarom.
Nem akarom!

Lehet, hogy messze van egy barlang
Amit ott találsz, az csak visszhang
S egy halkan csobogó forrás
Mit elkerült a pusztító romlás
Hiú ábránd egy ilyen világ
Visszazökkent a valóság.

Víz, a tiszta víz a kincs, A szemét alatt már semmi sincs
Körülöttem beton dzsungel, Kolosszeum-ban ezernyi drukker
Nincs erdő, a légtér is fertő, Bőrömet tépi a tigriskarom, pedig nem akarom.
Nem akarom!

Percek, másodpercek alatt, Áldozatból csinálnak gyilkos vadat.
Közben ezernyi sebből vérzek, A jele az elgyengülésnek
Testem egy üvöltő torok, ahogy körbe-körbe forgok, Mint viharban egy szélmalom, pedig
Nem akarom!

Ref.
Ha tehetném, hát választanék másik utat,
Csak kerüljem el, ne is lássam a mozgatott bábukat.
Ha tehetném, gyorsan elhagynám ezt a helyet
Itt nem élhet ember, bármi jobb ehelyett.

Az évek, hosszú évek múltán, Már semmi sem sokkol ezek után.
Meglátszik rajtam, hogy éltem, Nem tagadom, van hogy úgy érzem,
De jó is lenne, ha éles penge Felvágná két karom, de, hogy akarom-e
Nem tudom!

Ennyi, erről ennyi elég, Az élet itt szar, de semmiképp
Sírommal nem jelölöm meg ezt a helyet, Sem a büdös, szemetes, mocskos teret
Talán látod majd arra, ahogy magamra A földet kaparom, de még nem akarom!
Itt nem akarom!