Egyenesen Át
Egyenesen át
Koromsötét az éj
És eltévedt az álom
És én majdnem átjutottam
Az utolsó határon.
A Kígyó mozdulatlan
És mindig ölni kész,
Szól: "Ha élve átjutottál
Még nem biztos,
Hogy visszatérsz!"
Körbe-körbe járok
Örökre magamba zártalak
A sejtek között bujkál
Az a boldog pillanat.
A gyönyör kapujában
Mindig rád emlékezem
Semmit nem jelent már
A Fájdalom és a félelem nekem.
Látom még a fényt
Már hatnak a gyógyszerek,
Én maradnék, de visszahúznak
Féltékeny kezek.
Elszakadt a film
Pedig csak két éves vagyok
Soha nem tudom meg már
Hogy miért születtem, ha mégis
meghalok?