Ártatlan gyújtogatók
A véletlen hozta úgy, hogy ráakadtam ott
Elszürkült arcában valami megfogott
Talán a furcsán tiszta szem
Az volt benne idegen
Álltunk a pultnál, mintha száz éve már
Kiürült volna kezében a pálinkás pohár
Lassan hozzám fordult ajkán a kérdés feltolul
'Micsoda világba küldött minket az Úr?'
Egy tűztestű szárnyas lény a földre költözött
Izott a lég, ahogy eltünt a fák között egykor
Néztem az arcot és távoli fénykorát
Hogy mit rejt a vállán ez a szárny-sötét kabát
Magyarázott nekem, nem a terv volt rossz, ó nem
Csak az emberszív lett közben éghetetlen
A tűztestű szárnyas lény küldetéssel jött
Izott a föld, ahol leszállt a fák között egykor
Állok itt a pultnál, hol annyi fény kihúnyt
Valami fölkavart bennem egy réteg hült hamut
Mi volt a feladatunk?
Vajon leszáll-e rá tanunk?
Sikerült-e a sziveket meggyújtanunk?
