Álom már
Harmath Szabolcs, Valla Attila
Messze minden- mind, 'mit hittem-,
fáj a világ.
Durva házak, furcsa, fáradt fák...
Rút varázslat: most is várlak-,
vágyott vágy...
Éget, kínoz, egyre tovább.
Refr.:
Nagy tűz, nagy idő-,
egy lángoló, egy éltető vad erő...
jövő...de mégsem olvad a kő...
Nagy tánc, csoda tánc-,
de földet ért egy szárnyaló románc...
A világváltó nyár álom már.
Nincs a kincsem- semmi minden-,
holt a világ.
Csak múltra éhes, gyilkos éjszakák...
Merre bújjak?- árnyak húznak-,
nem ég, s nem föld...
Minden csöndem érted üvölt.
Refr.
Az nincs tovább, 'mit szél a mélybe szórt-,
egy más világ, egy másik élet volt.
