Az ember tragédiája 2.
Elakad a szó, s nem jön több hang
A gondolat mindennél hangosabb
Ó, Istenem, mondd, merre vagy
Még egyszer mutasd arcodat!
Kerestem mindenhol már, de
Szívemnek békét nem leltem
Ajtód előtt álltam, Istenem
Miért hagytál el engem?
Elakad a szó, s nem jön több hang
A gondolat mindennél hangosabb
Ó, Istenem, mondd, merre vagy
Még egyszer mutasd arcodat!
S hallom
Küzdve küzdj, bízva bízzál!
Lelkem szabadulna már
Régóta járok az úton
Sem éjjelem, sem nappalom
Tudom, hogy megtalállak
Ha kell, én százszor belehalok
Régóta járok az úton
Bárhonnan visszafordulnék
Tudom, hogy megtalálom
Ami benned elveszett már rég
Lelkem szabadulna már
Lassan vége a kötélnek
Tartom erősen, de nálam
Erősebb a végzet
Bárcsak kevésbé fájna
Legalább egy napot várna
A lélek a test börtönébe zárva
Ez az ember tragédiája
Elakad a szó, s nem jön több hang
A gondolat mindennél hangosabb
Ó, Istenem, mondd, merre vagy
Még egyszer mutasd arcodat!
Küzdve küzdj, bízva bízzál!
Lelkem szabadulna már
Régóta járok az úton
Sem éjjelem, sem nappalom
Tudom, hogy megtalállak
Ha kell, én százszor belehalok
Régóta járok az úton
Bárhonnan visszafordulnék
Tudom, hogy megtalálom
Ami bennem elveszett már rég
Régóta járok az úton
Sem éjjelem, sem nappalom
Tudom, hogy megtalálom
Ha kell, én százszor belehalok
Régóta járok az úton
Bárhonnan visszafordulnék
Tudom, hogy megtalálom
Ami bennem elveszett már rég
Érted bármit megtennék
Bárhonnan visszafordulnék
Tudom, hogy megtalálom
Ha kéne, százszor belehalnék
Ha álmod elhagyott már rég
Veled együtt sírhatnék
Szívem nagy bánatából
Végre megbékélhetnék
Figyelem!
Jobbra át!
Hurrá!
Balra át!
Hejj!
A tömeg követ
S játszik vele a rendszer
Kilépek
Nekem ebből semmi nem kell
Küzdve küzdj! Bízva bízzál!
Küzdve küzdj! Bízva bízzál!
