Eltűnnek a hétköznapok
Slamovits István
1. Még sohasem voltak ilyen jó idok,
Miért alszol, ébredj fel, kiálts!
Még sohasem voltak ilyen szép idok,
Közel van az ajtód elott.
R. Eltunnek a hétköznapok,
Kitárt karjaidba belefutok,
Egy hosszú dal az életem,
Hát gyere hozzám vagy értem
Mondd mire vársz még?
Kész az én szívem.
Mondd mire vársz még?
2. Itt vagyok útra kész,
De várni rád oly nehéz,
Ki ringat el, ha leszáll az éj,
Maradj mellettem ha jo az éj!
R.
