Van-e még

Csak válnak le testemről sorban
Hajszálnyi vékony sugarak
Fényből szőttem magamnak.

Egy csorba vödör odalent jó mélyen
Tompa hanggal fogja fel,
Amit néma arccal engedtem el.

Várj, álmomban elárultad, hogy vár még rám
Mutasd, meg hol!
Talán még látható lesz, nevem ráírnám.

A lélek egyre messzebb ér
Megkopott ér, szennyezett vér.
A sok év alatt felgyűlt kosz
Tónus új arcomon most,
Tónus új arcomon.

Várj, álmomban elárultad, hogy vár még rám
Mutasd meg, hol!
Talán még látható lesz, nevem ráírnám.

Lépés, lélegzet. Kint botlás, bent sebek.
A századik célvonaltól a százegyedik célhoz megyek
Lépés, lélegzet. Kívül botlás, belül hegek.
Ez nem így volt, nem így kezdtem. Nem így kezdtem, nem így kezdtem

Van-e még hang, hogy odahívjon?
Van-e még út, hogy igazítson?
Van-e még test, hogy betakarjam?
Van-e még szív, hogy hazahozzam?

Ha meghajlik a hátam
És szemem a föld felé néz már,
Talán ott lent a mélyben látom
Amit egy élet elherdált.

Akkor majd újra az, újra az leszek.