Halványkék gondolat
Papp Gyula, Török Ádám
El, elment ő,
képe halvány.
Árnyékba, távolba halkan lépve,
emlékké vált.
Kék, misztikus kék,
fénye, szeme szép.
Elment hát, új lány vár,
rajtam sem lesz hűséggyémánt.
Hej szabad élet ez,
talán nem is nagyon értitek meg.
Hej, miért, miért van ez,
hogy mindig mást, újat keresünk meg.
Mert el, elment ő,
képe halovány.
Aztán, lassan
pillangóvá vált.
