Könnyűvérű lányok
Sztevanovity Dusán, Sztevanovity Zorán
Kabátomat tépi a szél
Nekem nagyon hűvös az éj
Elsétálok mellettük lassan Meleg hangjuk kacagva utolér.
Tovább megyek, követ a szél Jeges ujja a hátamhoz ér
s kérdi mért jó, hogy sok ember
egyre gondol s mégis másról beszél.
Könnyűvérű lányok, soha ne tagadjátok azt, hogy csókból van az álmotok.
Gondolatok leple a szó Szégyenkezni s fázni se jó
Szóruhába bújik a szándék meztelenül járni még nem való.
Könnyűvérű lányok nekem kedvesek vagytok
Mert ti nem viseltek álarcot.
Könnyűvérű lányok nekem kedvesek vagytok.
Mert ti nem viseltek álarcot.
