Hómadár
Schöck Ottó, Sztevanovity Dusán
Nálunk, a földtekén
egy gyermek boldogan élt,
mert volt egy hófehér galambja.
Ám egy nap reggelén
az álom véget ért;
egy ember a másét megkívánta.
Kard csörrent, pernye szállt,
s a félénk Hómadár
felszállt a messzi, kék magasba.
A gyermek hívja, s vár,
de hangja gyenge már;
csak együtt segíthetünk rajta.
Hómadár, megriadt Hómadár,
szállj le már, földünkre szállj le már!
Bús hangot hoz felém
néha az esti szél:
a gyermek régi társát hívja.
Ám hangja túl kevés,
magasba úgysem ér;
csak együtt segíthetünk rajta.
Hómadár, megriadt Hómadár,
szállj le már, földünkre szállj le már!
