Egy fiú és egy lány
Sztevanovity Dusán, Sztevanovity Zorán
Dús lombú fák között, egy tiszta vizű forrásnál
Beszélt meg randevút egy kisfiú egy kisleánnyal
Egy öreg, kérges törzsű fánál
A kisfiú a kislányt mindig várta
És ha eljött, ők nyárfából
És a képzelet szálából
Kis házat építettek, s kertjük is volt
S benne egy nyáron át boldogan éltek
Aztán egy őszi napon nem jött el a kisleány
A fiú várta őt még napokig, de mindhiába
Ott állt a forrás mellett árván
De akit várt, azt többé sosem látta
Úgy érezte, hogy ellopták
Kicsi kertjét és kis házát
Az őszi csendben egy sárga levél
És néhány könnycsepp a forrásba hullott
Az öreg fára és a forrásra még emlékszem
Ahol egy őszi napon gyerekszívem árván maradt
Azóta már a pár csepp könnyem
A tenger sós vizével összeolvadt
