Édes évek
S. Nagy István, Sztevanovity Zorán
Édes évek, hol vagytok ma már?
Hova tűnt, ez az álomkép?
Elmúlt, vége, többé nem talál
Az idő, amikor gyerek voltam még.
Mért tűnt el hirtelen?
Még néha úgy fáj nekem,
Fáj, mégsem sírok én,
Vissza úgysem hozza senki,
Menni kell csak, menni, menni!
Édes évek, hol vagytok ma már?
Komolyabb szerep vár rám, új világ,
Fények, árnyak, élet és halál.
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát!
Mért tűnt el hirtelen?
Még néha úgy fáj nekem,
Fáj, mégsem sírok én,
Vissza úgysem hozza senki,
Menni kell csak, menni, menni!
Édes évek, hol vagytok ma már?
Komolyabb szerep vár rám, új világ,
Fények, árnyak, élet és halál.
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát!
Ez a sors, gyere sors, igyunk pertut hát!
