Az én életrajzom
Frenreisz Károly, Sztevanovity Dusán
Azzal kezdtem, hogy sírtam, úgy mint bárki más.
Bár nem mondták, hogy így szokás.
Később firkáltam, s írtam, úgy mint bárki más.
S már elmondták, azt hogy szokás.
Bőgni jobb volt talán.
Ott még nem szóltak rám.
Az én életrajzom kurta néhány sor csupán.
Pontig most még el sem jutna, hogy ha megírnám.
Voltam csatár a réten, voltam indián,
És enyém volt a legszebb vár.
Homok bástyája már, futó homok csupán.
Az én életrajzom kurta néhány sor csupán.
Pontig most még el sem jutna, hogy ha megírnám.
Az én életrajzom játék, múlt, mely elköszön,
És csak előzmény, csak játék,
A fontos az, ami jön, ami még jön, ezután jön.
